avagy a diák mint a tanár legfélelmetesebb ellenfele? Még egyetemista voltam, és egy háromhetes helyettesítést vállaltam el egy nagyvárosi középiskolában. „Zsuzsa, nagyon vigyázzon, mert maga nagyon fiatal. Ezek majd mindennel megpróbálkoznak, de ne hagyja magát. Legyen nagyon szigorú,…

avagy: Hát ez tényleg borzasztó. Itt állandóan mindenki mindenre panaszkodik. Elviselhetetlen.  :) „Ez rettenetes. Kibírhatatlan. Már megint. Állandóan. Felháborító. Neked is? Nálad is? Nem tudom, meddig mehet ez még így. Bezzeg régen. De hiába, manapság ez már így van. Ja, majd pont én. Még…

avagy lássuk végre, mi az, amit meg tudok változtatni Az előző posztban ugye ott hagytuk abba, hogy nem pazarlom az energiámat olyan helyzetek és emberek mindenáron való megváltoztatására, amikre és akikre nincs hatásom. Az összes megmaradó energiámat így végre arra tudom fókuszálni, amire…

avagy: hogyan váltsunk energiatakarékos üzemmódra Akik ismernek, tudják, hogy békés, higgadt ember és tanár vagyok. Na jó, néha, nagy ritkán  azért engem is sikerül valamivel kiakasztani. Ha valaki elég kitartóan keresgél a volt diákjaim között, biztosan talál olyat, aki majd tanúsítja, hogy…

avagy: a jó pap holtig tanul, a magamfajta boldog tanár meg a megboldogulásig :) Imádok képzésekre járni. El sem tudom mondani, milyen nagy élményt jelent, amikor egy-egy konferencián, workshopon, vagy  tréningen  a tudást, a kreativitást, a szellemet máshol el nem érhető koncentrációban…

avagy Lehet, hogy nem is a te tárgyad most a legfontosabb dolog az életükben? Sőt, horribile dictu, lehet, hogy nem is az iskola most a legfontosabb dolog az életükben? Nem, nem, nem! Az ki van zárva! Vagy mégis lehetséges? Egy korábbi bejegyzésemben adósod maradtam a tanári…

És végül egy kérdéspiramis. Ezek a kérdések segítenek nekem abban, hogy a tanulási folyamat összes lépcsőjét végigjárjuk szépen, fokozatosan, míg a legalsó szinttől, a tudástól eljutunk a legfelsőig, az értékelésig.

avagy: a gasztrokudarc két tanulsága Egy: A hortobágyi húsos palacsinta, amely ugyan autentikus japán ételnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, remekül meg tudja menteni a legreménytelenebbnek látszó helyzetet is. Kettő:

avagy: az axióma próbája a főzés Történt egyszer, hogy kedves ismerőst vártam vendégségbe. Mivel tudtam, hogy rajong a japán konyháért, gondoltam, meglepem egy komplett japán vacsorával.

avagy: akkor most hogyan is tanítsak úgy, hogy megértsék? Ahogy az előző posztból kiderült, már nagyon tudatosan törekszem arra, hogy a tananyag nehézségét a diákok szemszögéből ítéljem meg, és hogy a tanítási folyamatot is az ő tempójukhoz igazítsam.