Történt egyszer, hogy kedves ismerőst vártam vendégségbe. Mivel tudtam, hogy rajong a japán konyháért, gondoltam, meglepem egy komplett japán vacsorával.
Rémlett, hogy régen olvastam valami keleti töltött tésztaétel receptjét, de már szinte semmire nem emlékeztem belőle, mert nem volt rá szükségem, hogy megjegyezzem. Szerencsére néhány éve már van egy nagyon jó barátom, akire mindig számíthatok. A nevét nem árulhatom el, csak annyit, hogy G-vel kezdődik, és uglival végződik. Most is, mint mindig, kisegített, és így már boldogan vetettem bele magam a shu-mai elkészítésébe. Azaz, csak vetettem volna, de már az elején megtorpantam, és aztán nagyon sokkal messzebbre nem is jutottam.
Elmondom, milyen problémákba botlottam:
Volt néhány alapanyag, amelyeknek a nevét ismertem, de pontos fogalmam egyikről sem volt. Borecet, gyömbér, bambuszrügy, rák! Személyesen még soha nem találkoztam velük. Nem tudtam, nyerset, fagyasztottat vagy konzervet keressek, és egyáltalán, melyiket hol. Hogy kell őket konyhakésszé tenni? Megmosni, meghámozni, megnyúzni, vagy mit?
A többi hozzávalóval az volt a problémám, hogy a szavak egyik felét ugyan pontosan ismertem (gomba, tészta), de a receptben valami idegen szóval együtt álltak. shiitake gomba, wonton tészta. Fogalmam sem volt, hogy így mennyiben különböznek az általam ismert alapanyagoktól.
Az elkészítéshez bambuszpárolót kellett volna használnom. Megmondaná valaki, hogy ez most bambuszból készült vagy bambuszt párol?
Aztán ott voltak az eljárások: a rákot felvágom, fűszerezem friss gyömbérrel, 15 perc alatt kigőzölöm. Élve vagy halva vágom fel a nyomorultat? És mekkorára? És hogyan kell friss gyömbérrel fűszerezni? A 15 perces kigőzölésből is csak az időtartamot tudtam értelmezni.
És mindezek megkoronázásaként ott volt a legzavarbaejtőbb kérdés: ez japán étel egyáltalán? Igaz, hogy van benne szaké, de bambuszrügy is. Elhomályosult földrajzórai emlékeim alapján úgy gondoltam, bambuszrügyet a panda eszik. Róla pedig két dolgot tudtam bizton állítani. Egyrészt, hogy nagyon cuki, másrészt pedig, hogy Kínában él. Szóval lehet, hogy az egész recept kész átverés.
Nem csigázom tovább az érdeklődést. Úgy döntöttem, olyan sokismeretlenes a projekt, amit kitaláltam, hogy nem vállalom be.
Az eset két tanulságát a következő részben taglalom.
