Akik ismernek, tudják, hogy békés, higgadt ember és tanár vagyok. Na jó, néha, nagy ritkán azért engem is sikerül valamivel kiakasztani. Ha valaki elég kitartóan keresgél a volt diákjaim között, biztosan talál olyat, aki majd tanúsítja, hogy őrá egyszer alaposan rádörrentettem. „Irgum-burgum, vaskalap”.- mondtam. De inkább azért azt is csak így, felkiáltójel nélkül, nehogy nagy törést okozzak a lelkében.
Ez a hozzáállás nyilván a személyiségemből is adódik, de nagy részben tudatos döntés eredménye. Eldöntöttem ugyanis, hogy boldog és szabad ember leszek. A boldog és szabad ember pedig nem dühöng, nem elégedetlenkedik, nem panaszkodik, mert akkor már mindjárt nem boldognak és szabadnak, hanem szerencsétlennek és gúzsba kötöttnek érzi magát. Olyannak, akinek a körülmények szabják meg az életét. Akit tehetetlen bábuként dobálnak össze-vissza az élet viharai. Aki fölött bárkinek hatalma van, hiszen csak a megfelelő gombot kell rajta megnyomni, és már őrjöngve dühöng is.
Köszönöm, de én nem ilyen életet szánok magamnak. Nekem dolgom van a világban, méghozzá fontos dolgom, hiszen emberek életére vagyok komoly befolyással. Ehhez a dologhoz pedig sok energia kell, amit nem pazarolhatok el.
És itt jönnek a képbe azok a bizonyos, címben említett körök. Én ugyanis az életem eseményeit és szereplőit egy körbe pakolom bele. Pontosabban kettőbe.
A belső – és ebből adódóan kisebbik – körön belül vannak mindazok a személyek és mindazon dolgok, akikre és amikre van hatásom. A kis körön kívül pedig azok, akikre és amikre nincs.
Az életem összes problémáját pillanatok alatt szét tudom szortírozni. Lejár a forgalmim? Belső kör. Globális felmelegedés? Külső kör. (Oké, nem kérek nejlonszatyrot a boltban, de azért ettől még nem gondolom úgy, hogy én fogom megoldani a Föld jövőjét, bármennyire is szeretném). Felszedtem pár kilót? Belső kör. Felvételi követelmények változása? Külső kör. Diákjaim nem készítettek házi feladatot? Belső kör. Századik fenntartóváltás? Külső kör.
Kérlek, ne húzd fel finnyásan az orrod, mondván, ez az élet primitív leegyszerűsítése. Hidd el, amikor az életem olyan szakaszban volt, az én lelkem is megjárta a pokol bugyrait. Voltak nagyon mély és nagyon magasröptű gondolataim, marcangoltam magam nagy tehetetlenségemben egy csomó minden és mindenki miatt, rendesen, ahogy az egy bölcsésztől elvárható. Az egésszel csak egy nagy probléma volt: az égvilágon semmit nem oldott meg. Cserébe viszont egyre pocsékabbul éreztem magam a bőrömben, meg a környezetemben is sikerült pár ember pár napját elrontanom.
Aztán, szerencsére, szembejött velem néhány gondolat, amelyek kiváltották belőlem a szükséges AHA élményt.
Ha te, kedves olvasóm, bölcsebb vagy mint én, akkor ezeket a részeket nyugodtan ugord át. Tudom, hogy manapság, a nagy Facebook-igazságok és motivációs guruk korában egyébként is elég nehéz újat mondani. Ha viszont csak egy ember is van közöttetek, akinek az alábbiak akár csak egy pozitív gondolatot is elindítanak a fejében, akkor már megérte mindezeket leírnom.
Szóval, az egyik mondat, ami erősen elgondolkodtatott, az az volt, hogy ha mindent továbbra is ugyanúgy csinálok, ahogy addig, akkor továbbra is ugyanazt az eredményt fogom kapni. Ha nem vagyok elégedett az eredménnyel, akkor valami más módon kell próbálkoznom. Például kipróbálni az ellenkezőjét annak, amit addig tettem. Legalább kísérletképpen. Hátha bejön.
A másik ez a fent említett körös dolog. Van egy problémám, amivel sehogy sem sikerül dűlőre jutnom? Nekifutok, és visszapattanok? Újra nekifutok, csak most már messzebbről, de újra csak visszapattanok? Egyre több energiát ölök bele, de még mindig semmi? Hát, előbb-utóbb csak képes leszek levonni a következtetést: lehet, hogy a hatósugaramon kívül próbálok hatást elérni? Ha végiggondolom életem –akkor kudarcnak vélt – próbálkozásait, rá kell jönnöm, hogy bizony sokszor volt ez a szitu. Bármennyire is fájdalmas elfogadnom, de nem vagyok mindenható. Nem tudom a világot megváltani.
Ez a poszt is teljesen értelmetlen energiapocsékolás lenne, ha most megállnék itt, az elmélkedés szintjén. Épp ezért nem is teszem, csak hagyok egy kis szusszanásnyi időt. A folytatásban bemutatom, hogyan alkalmazom a fenti okosságokat a gyakorlatban.
avagy: hogyan váltsunk energiatakarékos üzemmódra
