• avagy: Hát ez tényleg borzasztó. Itt állandóan mindenki mindenre panaszkodik. Elviselhetetlen.  :)

„Ez rettenetes. Kibírhatatlan. Már megint. Állandóan. Felháborító. Neked is? Nálad is? Nem tudom, meddig mehet ez még így. Bezzeg régen. De hiába, manapság ez már így van. Ja, majd pont én. Még jó, hogy nem …, Igen, de … Mit képzelnek ezek? ”

Csak két problémám van ezzel.

Ha igaz, hogy az életem minőségét a hozzám legközelebb álló öt ember életszemlélete határozza meg, akkor nagyon nem mindegy, hogy kikkel veszem magam körül, illetve én kinek az ötfős referenciacsoportjában foglalok el egy helyet.

Ha követésre méltó tanár vagyok, akkor előfordulhat, hogy több diák életszemléletére is befolyással vagyok ilyen módon.

Milyen jó lenne, ha ez a befolyás pozitív lenne, és az életminőségüket felfelé segítené,  nem pedig lefelé húzná.

A másik:

Valóban annyira borzasztó?

Minden?

És állandóan?

Akkor viszont nem nagyon nagy gáz, hogy még mindig itt vagyok?

Hogy nekem ez is jó?

Tényleg csak ennyit ér az életem?

Tényleg csak ennyit érdemlek?

Tényleg csak ennyire tartom magamat?