• avagy lássuk végre, mi az, amit meg tudok változtatni

Az előző posztban ugye ott hagytuk abba, hogy nem pazarlom az energiámat olyan helyzetek és emberek mindenáron való megváltoztatására, amikre és akikre nincs hatásom. Az összes megmaradó energiámat így végre arra tudom fókuszálni, amire kell:

Tudok NAGY DOLGOKAT ELÉRNI A KIS BELSŐ KÖRÖMÖN BELÜL. Össze tudom ide gyűjteni azokat az embereket, akik szívesen elfogadják tőlem, amit adni tudok,

Ha most csak a szakmai életemre gondolok, itt van néhány belsőkörös, „ingyen letölthető”, de annál nagyobb hatást kiváltó ötlet:

• Frissen, üdén, mosolyogva megyek be az órára, hogy a diákjaim azt érezzék, vártam, készültem a velük való találkozásra. Végigpásztázom az osztályt, mindenkivel szemkontaktust létesítek, ha csak egy pillantás erejéig is, hogy mindenki érezze, én látom őt. Nekem fontos, hogy ott ül az én órámon.

Így persze arra sincs szüksége egy diáknak sem, hogy fegyelmezetlenkedjen – hiszen tudjuk, a rendbontás egyik fő oka, hogy még az ilyen módon kiprovokált negatív figyelem is jobb, mint amikor az embert egyszerűen levegőnek nézik. Vagy egynek a tömegből.    

• Minden lépésemmel igyekszem motiválni, hiszen tudom, a diák számára az idő éppolyan értékes, mint az én számomra. Egyikünk sem szereti hiábavalóságokra pazarolni. Ha pedig nem látja a hasznát a tantárgyam megtanulásának, akkor bizony az órám kidobott idő az életéből.

• Igyekszem megtanítani tanulni. Nemcsak az én tárgyam elsajátításának érdekében, hanem mert én már tudom, hogy neki milyen sokszor kell majd újabb és újabb kihívásoknak megfelelnie az életében.

• Igyekszem érdekes órát tartani. Sok energiát fektetek a saját fejlődésembe, hogy képes legyek megújulni, és pedagógiai eszköztáramat az ő igényeikhez igazítva fejleszteni, gazdagítani.  Igen, én alkalmazkodom őhozzájuk, mert ez is a tanult szakmám része. Meg az is, hogy ezzel is példát mutassak arra, hogyan kell folyamatosan fejlődni, és hogyan kell szeretni azt, amit csinálsz.

• Elismerem az igyekezetüket, és megpróbálok minden pici lépést, apró fejlődést észrevenni. Sosem egymáshoz viszonyítom őket, hanem mindig önmagukhoz.

• Átláthatóan és kiszámíthatóan értékelek, mert ez hihetetlen módon tudja megnövelni a teljesítményt. Ennek fontosságáról egy külön posztban fogok írni.

• Igyekszem empatikus, megértő lenni, igyekszem egyiküknek sem a lelkébe tiporni, hiszen tudom, hogy egyetlen szó is képes akár egy egész emberi sorsot megváltoztatni. És én próbálom azokat a szavakat megkeresni, amelyek a sorsukat a jó irányba állíthatják.

Igen, ez nem kevés energia, de mivel még mindig a belső körömön belül vagyok, rajtam áll, hogy hogyan gazdálkodok vele. 

És hogy mi lesz a nagy körrel?

Itt jön a szabadságom kérdése. Ugyanis szabad vagyok, hiszen tudom, hogy mindig van választási lehetőségem.

Választhatok úgy, hogy még messzebbről, még nagyobb erővel rohanok a falnak. Ezzel feltehetőleg csak a kék-zöld foltokat szaporítom a fejemen.

Választhatom a panaszkodást, elégedetlenkedést, háborgást. Kérdés, hogy megváltoztatom-e vele a helyzetet.

Ez egy abszolút politikamentes blog, de azért itt most muszáj  leírnom, hogy nem a holdon élek, és nagyon is tisztában vagyok  az oktatásügyünk állapotával. És mit mondjak, nagyon nem tetszik, ami körülvesz. Jelenleg azonban nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezen nagyléptékben változtatni tudjak. Félreértés ne essék, ezzel egyáltalán nem arra akarlak buzdítani, kedves olvasóm, hogy rezignáltan, apatikusan törődj bele a világ dolgaiba. Semmi sem áll tőlem messzebb, mint ez a gondolat.

Csak azt mondom, hogy ne fecséreld a drága energiádat olyan dologra, amire jelenleg nincs ráhatásod. És a hangsúly a jelenleg szón van. Ugyanis a külső-belső köreid aránya nem kell, hogy állandó legyen.

Ha azt választod, hogy igenis változtatni akarsz egy olyan dolgon, amire pillanatnyilag nincs kompetenciád, hát legyen! Mármint kompetenciád. Fejlődj, és válj olyan emberré, akinek hatalmában áll változtatni. 

Valahogy úgy képzelem, hogy ha minden ember tisztában lenne a saját köreinek a határaival, és minden pozitív energiáját arra koncentrálná, amire a kompetenciái képessé teszik vagy tehetik, akkor talán boldogabb lenne a világunk. 

És ha ezekkel a gondolatokkal esetleg Téged is be tudlak csábítani az én kis belső körömbe, akkor sok szeretettel üdvözöllek  :)